Miért éppen Penang?
Malajziát felfedezni tervező egyre több utazó a délkelet-ázsiai ország nyugati partjához közel eső Penang meglátogatását mindenképpen fontolóra szoktak venni. Az 1,6 milliós lakosságú sziget nem igazán a tengerparti nyaralás szempontjából kerül az utazási tervekbe, hanem mert kulturális turizmus tekintetében egy igazi ínyenc csemege. Malajziai viszonylatban egy kifejezetten egyedi, sajátos hely. Rendkívül sok az érdemleges látnivaló, érdekes az utcai élet és elképesztően izgalmas kulináris téren. A sziget fővárosának, Georgetownnak az óvárosa az UNESCO kulturális világörökségének a része.
Ami a látnivalókat illeti az praktikus, hogy nem nagy a sziget és a fontosabb nevezetességek között nem kell hosszasan utazni. A látnivalók nagy választéka abból adódik, hogy sokfélék a kulturális gyökerek, izgalmasan vegyülnek a hagyományok. Önmagában az is érdekes, hogy Malajziában ez az egyetlen olyan terület, ahol a kínaiak vannak többségben. A fővárosban, Georgetown-ban a kínai negyed az egyik fő attrakció.
A leginkább kötelező látnivaló a Kek Lok Si buddhista templom, ami Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb temploma. Ha esik éppen az eső, akkor válogathatunk a múzeumok közül. Szól múzeum a kávéról, a csokoládéról, sőt a kameráról is.
Georgetown turistabarát város, főleg azért, mert a közbiztonság szinte tökéletes, ritkán fordul elő, hogy az utazót bárki háborgassa. Nincs szingapúri szintű tisztaság, de azért jóval kevesebb a szemét, mint Thaiföldön. Naphosszat lehet és érdemes róni az óváros utcáit és bámulni a brit koloniális épületeket, az ódon házakat. Nagyon hangulatos az egész, de úgy, hogy hiteles élményeket szerezhetünk és bár sok a turista itt is, de nem mesterkélt a légkör. Rengeteg kis bolt, műhely. Végtelen mennyiségben fotózásra való téma. Itt senkinek nem hiányoznak a felhőkarcolók, s átadhatjuk magunkat az időutazásnak úgy, hogy közben a szükséges modern infrastruktúrát sem kell nélkülöznünk. Az időutazás feelingjébe legfeljebb az rondíthat bele, hogy a szuvenír árusok választéka itt is unalmas, és monoton. Ha ügyesen kikerüljük a szelfibotokkal felfegyverzett népi kínai turista csordákat, akkor biztos jól érezhetjük magunkat.
Meg kell jegyeznünk, hogy a penangi kínaiak sokkal kellemesebbek, lazábbak, mint a népi kínaiak. A turizmus sokat hoz az itt lakók konyhájára. Jól élnek és magas az életminőségük. Meglepő, hogy a helyiek közül milyen sokan beszélnek angolul, és egész jól.
Az etnikai kavalkádban láthatunk turbános indiaiakat (van indiai negyed), őshonos malájokat, arabokat, mindenféle népséget. Esténként nagy a nyüzsgés, roppant jól érezhetjük magunkat.
Külön fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy milyen fantasztikusan finomakat lehet enni a szigeten. Az utcákon a mozgóárusok ennivalóiból nyugodtan ehetünk, mert higiénikus az egész. Mennyei lepényeket lehet enni. A város tele van ételstandokkal. Olyan érzése az embernek, hogy itt mindenki folyton eszik, beleértve saját magunkat. Annyi mindent szeretnénk kipróbálni, megkóstolni, hogy meg is tesszük. Szerencsére lehet kis adagokkal próbálkozni, osztozkodni, és akkor van mindig valamilyen befogadóképességünk. A frissen facsart gyümölcslevek mennyeiek.
Attól, hogy a kínaiak vannak többségben, azért egyáltalán nem dominál a kínai konyha. Sok látogató szerint Malajziában itt lehet a legfinomabb maláj ételspecialitásokat enni.
